Irodalomtudós, a gender studies magyarországi képviselője, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem angol-amerikai tanszékének docense. 2008. április 10-én lesz az Irodalmi Centrifuga vendége.
"1992-ben, amikor már két éve az egyetemen voltam, és éppen azon gondolkodtam, hogy miből írjam a kisdoktorimat, adódott egy olyan lehetőség, egy csereprogram keretén belül kimenni az angliai Hullba, ahol a Nők és az irodalom című feminista irodalomkritikai kutatási lehetőséget is meghirdették. Amikor először olvastam a programot, megakadtam, hogy egyáltalán ilyen is van. Tehát a történet itt kezdődött, és Hullból hazaérve úgy döntöttem, hogy itthon is belevágok, és ilyen típusú szemináriumot hirdetek meg a debreceni diákoknak. Ez volt az „őssejt”, amiből a későbbiekben kinőtt és elágazott a többi kutatás és egyetemi óra.
[...]
Egyrészt az, hogy egy szöveget nő írt, még nem garantál semmi olyat, amiről bárki is feltételezhetné, hogy női szöveg. Mindezidáig senki nem definiálta azt, hogy mi az, hogy női szöveg, bár vannak olyan típusú megközelítések, hogy valamilyen szinten talán stilisztikai szempontból ez utolérhető, egyébiránt pedig nem vagyok benne biztos, hogy ez központi jellegű kérdés, már csak azért sem, mert ott van az olvasó maga, aki nagyon sokféleképpen olvas, tehát rajta is sok minden múlik. Ettől függetlenül van a szövegeknek egy olyan csoportja, amelyikben az a kérdés, hogy mit jelent nőnek lenni, sokkal nagyobb hangsúlyt kap, és ezen az alapon valóban létrejött, mondjuk, az amerikai és az angol irodalomban egy olyan kánon, amelyik nagyrészt mégiscsak írónők könyvei köré rendeződik.
[...]
Ebben nagy szerepe volt mindannak a munkának, amit a feminista irodalomkritikusok elvégeztek odakint a 70-es 80-as években, amely munkának alapvető része volt, hogy olvassuk újra ezeket a szövegeket, nézzük meg, milyen más jelentéseket termelhetnek ki magukból, miket lehet még a felszínre hozni. Nagyon érdekes, szövegközeli, a szövegek metaforarendszerére alapuló elemzéseket hoztak létre. Ezt azért is mondom, mert az egyik vád a feminizmus ellen az, hogy az csak politika, és nem olvas szövegeket, pedig ez egyszerűen nem így van. Hihetetlen gazdag és mély meglátásokat tartalmazó olvasatokat hoztak létre, másrészt újraolvastak már addig is kanonizált szövegeket, illetve elvégeztek egy hatalmas munkát: ez pedig az elfelejtett szövegek felfedezése és újraolvasása Egész sor könyvkiadó szerveződött e köré a munka köré, mint például a Virago, a Women’s Press, amelyek köteteikkel nemcsak alternatív kánont hoztak létre, de hihetetlen átrendezéseket hoztak létre magában a hagyományos kánonban: ezt az egyetemisták olvasmánylistáinak változásában is nyomon követhetjük." (részletek Soós Viktória 2005 júniusi interjújából a vagy.hu-ról)
"A feminizmus alapvetően politikum, politikai beállítódás és mozgalom, amely legalább másfél évszázadra tekint vissza az európai történelemben. A women’s studies (nőtudományok) a feminizmus 1960-as évek végén induló második hullámának a „mellékterméke”: interdiszciplináris tudomány, mely igen változatos (kultúrakritikai, pszichoanalitikus, szociológiai hátterű, új marxista, szemiotikai, diszkurzuselméleti, posztkoloniális, dekonstrukciós, stb.) módszerekkel kutatja azt a kérdést, hogy mit jelent kultúránkban nőnek lenni, illetve miképpen működik az az igen összetett diszkurzusrendszer, amely létrehozza a nőiesség fogalmát. Viszont mivel a femininitás sohasem önmagában áll, hanem bináris oppozíciót alkot a maszkulinitással, a women’s studiest igen hamar felváltotta a gender studies, vagyis a társadalmi nemek kritikai vizsgálata, amely a megközelítés szempontjából megtartotta a women’s studies sokszínűségét, de a kutatás fókusza már a nemek – egymástól elválaszthatatlan – viszonyait kutatja.
[...]
Nagyon sok olyan hallgató került már ki a harmad-, negyedéves csoportjaimból, akiket megérintett ez a szemléletmód. Mivel sokféle ilyen órát tartok, aki akarja – és be is jut a kurzusokra –, a két év alatt akár nyolc genderes szemináriumot is elvégezhet nálam, ami nyilván nagyon intenzív munkát jelent, hiszen egy idő után a kurzusok valahol összeérnek, erősítik egymást, ebből következően sokan írják a szakdolgozatot is nálam, és egyre több a TDK-zó, PhD-zó is. Lassan valóban kutatócsoportról is beszélhetünk, hosszú távon remélhetőleg formálisan is – egy MA-programot előbb-utóbb mindenképp létre szeretnék hozni." (Részletek Lapis József Séllei Nórával készített interjújából a Szkholionból)
meghívó az estre
"1992-ben, amikor már két éve az egyetemen voltam, és éppen azon gondolkodtam, hogy miből írjam a kisdoktorimat, adódott egy olyan lehetőség, egy csereprogram keretén belül kimenni az angliai Hullba, ahol a Nők és az irodalom című feminista irodalomkritikai kutatási lehetőséget is meghirdették. Amikor először olvastam a programot, megakadtam, hogy egyáltalán ilyen is van. Tehát a történet itt kezdődött, és Hullból hazaérve úgy döntöttem, hogy itthon is belevágok, és ilyen típusú szemináriumot hirdetek meg a debreceni diákoknak. Ez volt az „őssejt”, amiből a későbbiekben kinőtt és elágazott a többi kutatás és egyetemi óra.
[...]
Egyrészt az, hogy egy szöveget nő írt, még nem garantál semmi olyat, amiről bárki is feltételezhetné, hogy női szöveg. Mindezidáig senki nem definiálta azt, hogy mi az, hogy női szöveg, bár vannak olyan típusú megközelítések, hogy valamilyen szinten talán stilisztikai szempontból ez utolérhető, egyébiránt pedig nem vagyok benne biztos, hogy ez központi jellegű kérdés, már csak azért sem, mert ott van az olvasó maga, aki nagyon sokféleképpen olvas, tehát rajta is sok minden múlik. Ettől függetlenül van a szövegeknek egy olyan csoportja, amelyikben az a kérdés, hogy mit jelent nőnek lenni, sokkal nagyobb hangsúlyt kap, és ezen az alapon valóban létrejött, mondjuk, az amerikai és az angol irodalomban egy olyan kánon, amelyik nagyrészt mégiscsak írónők könyvei köré rendeződik.[...]
Ebben nagy szerepe volt mindannak a munkának, amit a feminista irodalomkritikusok elvégeztek odakint a 70-es 80-as években, amely munkának alapvető része volt, hogy olvassuk újra ezeket a szövegeket, nézzük meg, milyen más jelentéseket termelhetnek ki magukból, miket lehet még a felszínre hozni. Nagyon érdekes, szövegközeli, a szövegek metaforarendszerére alapuló elemzéseket hoztak létre. Ezt azért is mondom, mert az egyik vád a feminizmus ellen az, hogy az csak politika, és nem olvas szövegeket, pedig ez egyszerűen nem így van. Hihetetlen gazdag és mély meglátásokat tartalmazó olvasatokat hoztak létre, másrészt újraolvastak már addig is kanonizált szövegeket, illetve elvégeztek egy hatalmas munkát: ez pedig az elfelejtett szövegek felfedezése és újraolvasása Egész sor könyvkiadó szerveződött e köré a munka köré, mint például a Virago, a Women’s Press, amelyek köteteikkel nemcsak alternatív kánont hoztak létre, de hihetetlen átrendezéseket hoztak létre magában a hagyományos kánonban: ezt az egyetemisták olvasmánylistáinak változásában is nyomon követhetjük." (részletek Soós Viktória 2005 júniusi interjújából a vagy.hu-ról)
"A feminizmus alapvetően politikum, politikai beállítódás és mozgalom, amely legalább másfél évszázadra tekint vissza az európai történelemben. A women’s studies (nőtudományok) a feminizmus 1960-as évek végén induló második hullámának a „mellékterméke”: interdiszciplináris tudomány, mely igen változatos (kultúrakritikai, pszichoanalitikus, szociológiai hátterű, új marxista, szemiotikai, diszkurzuselméleti, posztkoloniális, dekonstrukciós, stb.) módszerekkel kutatja azt a kérdést, hogy mit jelent kultúránkban nőnek lenni, illetve miképpen működik az az igen összetett diszkurzusrendszer, amely létrehozza a nőiesség fogalmát. Viszont mivel a femininitás sohasem önmagában áll, hanem bináris oppozíciót alkot a maszkulinitással, a women’s studiest igen hamar felváltotta a gender studies, vagyis a társadalmi nemek kritikai vizsgálata, amely a megközelítés szempontjából megtartotta a women’s studies sokszínűségét, de a kutatás fókusza már a nemek – egymástól elválaszthatatlan – viszonyait kutatja.
[...]
Nagyon sok olyan hallgató került már ki a harmad-, negyedéves csoportjaimból, akiket megérintett ez a szemléletmód. Mivel sokféle ilyen órát tartok, aki akarja – és be is jut a kurzusokra –, a két év alatt akár nyolc genderes szemináriumot is elvégezhet nálam, ami nyilván nagyon intenzív munkát jelent, hiszen egy idő után a kurzusok valahol összeérnek, erősítik egymást, ebből következően sokan írják a szakdolgozatot is nálam, és egyre több a TDK-zó, PhD-zó is. Lassan valóban kutatócsoportról is beszélhetünk, hosszú távon remélhetőleg formálisan is – egy MA-programot előbb-utóbb mindenképp létre szeretnék hozni." (Részletek Lapis József Séllei Nórával készített interjújából a Szkholionból)
meghívó az estre
