Závada: Hungarikum. A férfi-nő skízis írója.
„Minden őszinte önvizsgálatunk a két nem egyenlő méltóságát és kollektív személyiségünk mentális egészségét szolgálja.” Závada Pál
Závada: Hungarikum.
A népi írók hű követője! Közvetlen utóda, szellemi leszármazottja Veres Péternek. Ez fontos. Nem tudom, hányan vagyunk itt olyanok, akik nem ebben a városban születtünk, és érzünk még valamit szűkebb szülőföldünk, a vidék, egy kihalóban lévő kultúra iránt. Folytatva a népi írók által elkezdett történetet, ennek a kultúrának a bomlásáról, elöregedéséről beszél Závada.
Závada: A férfi-nő skízis írója.
Férfi-nő skízis alatt azt a tökéletes elkülönültséget értem, amelyben a hagyományos világkép szerint rendezkedett be egymás mellett a két nem, de úgy, hogy tökéletesen külön teret és időt foglalnak el, teljesen más etikát, szokásokat és kötelezettségeket vállalva.
Pontosan azt a jelentékeny kiterjedésű vakfoltot írja tele, amely a hivatalos férfikép és a tapasztalati férfikép között terjengő senkiföldje. A „hivatalos férfikép” alatt zömmel a férfiak önreprezentációját értem, például az irodalomból megismerhető férfit. A tapasztalati férfikép pedig kinek-kinek az otthoni, a családban megismerhető, gyerekként elfogadott férfi.
A kettő között gyakran jelentős különbség van, a háziasított férfiben, családtagban gyakran szinte felismerhetetlen az „eszmei” férfi vagy a társadalmi funkciókat betöltő férfi.
A Milota Erkájának erotomán fantáziája megszégyeníti a férfiakét, ezzel a szerző ismét irodalmunk egy izgalmas vonulatát követi, éspedig azt, amelyet többek között Weöres: Psyché és Esterházy: 17 Hattyúk című könyvei jeleznek.
Ezekben jeles íróink sikeresen duplafenekű kísérletet tettek fájdalmasan hiányzó női irodalmunk megteremtésére.
Hozzájuk zárkózott fel Závada, aki művével bebizonyítja, hogy ő is van olyan nő, mint az említettek. De lehet, hogy még olyanabb is!
2005. december elsején volt az Irodalmi Centriguga vendége.
Meghívó az estre
A Jadviga párnájáról
A Milotáról
A Fényképész utókoráról
„Minden őszinte önvizsgálatunk a két nem egyenlő méltóságát és kollektív személyiségünk mentális egészségét szolgálja.” Závada Pál
Závada: Hungarikum.A népi írók hű követője! Közvetlen utóda, szellemi leszármazottja Veres Péternek. Ez fontos. Nem tudom, hányan vagyunk itt olyanok, akik nem ebben a városban születtünk, és érzünk még valamit szűkebb szülőföldünk, a vidék, egy kihalóban lévő kultúra iránt. Folytatva a népi írók által elkezdett történetet, ennek a kultúrának a bomlásáról, elöregedéséről beszél Závada.
Závada: A férfi-nő skízis írója.
Férfi-nő skízis alatt azt a tökéletes elkülönültséget értem, amelyben a hagyományos világkép szerint rendezkedett be egymás mellett a két nem, de úgy, hogy tökéletesen külön teret és időt foglalnak el, teljesen más etikát, szokásokat és kötelezettségeket vállalva.
Pontosan azt a jelentékeny kiterjedésű vakfoltot írja tele, amely a hivatalos férfikép és a tapasztalati férfikép között terjengő senkiföldje. A „hivatalos férfikép” alatt zömmel a férfiak önreprezentációját értem, például az irodalomból megismerhető férfit. A tapasztalati férfikép pedig kinek-kinek az otthoni, a családban megismerhető, gyerekként elfogadott férfi.
A kettő között gyakran jelentős különbség van, a háziasított férfiben, családtagban gyakran szinte felismerhetetlen az „eszmei” férfi vagy a társadalmi funkciókat betöltő férfi.
A Milota Erkájának erotomán fantáziája megszégyeníti a férfiakét, ezzel a szerző ismét irodalmunk egy izgalmas vonulatát követi, éspedig azt, amelyet többek között Weöres: Psyché és Esterházy: 17 Hattyúk című könyvei jeleznek.
Ezekben jeles íróink sikeresen duplafenekű kísérletet tettek fájdalmasan hiányzó női irodalmunk megteremtésére.
Hozzájuk zárkózott fel Závada, aki művével bebizonyítja, hogy ő is van olyan nő, mint az említettek. De lehet, hogy még olyanabb is!
2005. december elsején volt az Irodalmi Centriguga vendége.
Meghívó az estre
A Jadviga párnájáról
A Milotáról
A Fényképész utókoráról
