Zsemberi Zsófia

Film- és televízió rendező, lelkes nőtudatú figyelő és ICA filmes megörökítője.

Grunwalsky Ferenc osztályába jár, hamarosan végez. Mindennapjait a filmek töltik ki. Már első vizsgafilmjével egy egész csapatnyi vizsgáztatót sikerült meglepnie. Kicsi, de erős: törékeny egyensúlyt örző tevékenységbomba. Ha meg nem sértik, vagdalkozik össze-vissza: ebből születnek az ICA Mozi filmjei.
ICA szerkesztőségének tagja, megjelenésének elengedhetetlen összetevője.

Eperjesi Ágnes

Képzőművész. ICA alakjának alkotója.

Budapesten és Hollandiában tanult. Tipográfiából és fotográfiából végzett mesterkurzust a Képzőművészeti Egyetemen. A Miskolci Kortárs Művészeti Múzeumban, a Ludwig Múzeumban, a japán Kiyosato Fotóművészeti Múzeumban, a Philadelphia Museum of Art-ban, a Nemzeti Galériában, a kecskeméti Fotómúzeumban, a Moritzburgi Városi galériában, az Osztrák Kulturális Intézetben, a boszniai Obala Művészeti Központban, Székesfehérvárott a Szent István Múzeumban és Dunaújvárosban is láthatóak közgyűjteményekbe válogatott művei.
Legutóbb belső útra invitálta kiállításának látogatóit: PRIVAT PROTEST című anyagában azt vizsgálta, ki mi ellen emelne szót önmagában. Van honlapja is.
Ő felel azért, hogy ICA mindig szép legyen.

Rónay Gabriella

Fotós, informatikus, ICA-készítő. Az Irodalmi Centrifuga honlapjának egyik megvalósítója.

Képzeld magad elé a sehány éves kislányt! Mondjuk Magyarországra születik és egy-két évvel idősebb. Bölcs, vörösesbarna, s hatalmasak a szemei. Tavaszvégi alkonyat. Ránézel. Felragyog a tekintete. Izzanak a szeplői a lemenő nap fényében. Tudod, hogy bántja valami. Attól ragyog, hogy homályos kicsit. Úgy csillan.
Most képzeld el, hogy felnő!
Őszintén lelkesedik, mégsem naív; megmentene, ha kell - de leginkább hallgat; idő kell hozzá, hogy megértsd.
Rajzolgat magában, képeket gyűjt és minden formájában szereti a fényt: a természetben. Az emberekben. Rávilágítanak... rá világítanak.
Képeket gyűjt a lencsébe is. Jókor nyomja le a pillanatállj!-t.
A képein soha senki nincs egyedül. A sirály sirállyal szinkronban repül, a rendőr egy ismerőssel tekint egy irányba. Az ágyúcsövön át gyerekek nézik egymást. Még a megáradt vízzel szemben egyedül pipiskedő kislánynak társul adja az árnyékát.
Meg magát. Ahogy néz.
Idő kell hozzá, hogy megértsd.

Amit látsz, részben őt dícséri.

Drozdik Orshi / Drozdik Orsolya

1970-től 77-ig járt a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. 1974-től 77-ig ugyanitt a grafika szak mesterképzőjére járt. A világ majd' minden táján kiállították képeit, egyéni és csoportos kiállításokból több százat tud maga mögött. Számos képzőművészeti egyetemen tanított Budapesttől New Yorkon át Thaiföldig.

Bacsó Péter szerint Drozdik Orsolya művei kísérletek arra, hogy láthatóvá tegyék a testi megmutatkozás sokértelműségét, s azt, ahogy egy (művész)nő lát.

A Guerilla Girls nevű képzőművész-csapatról egy barátnőmtől hallottam először, két évvel ezelőtt, Drozdik Orshi Ludwig Múzeum-beli kiállítása után. Azt mondta, hogy ha jól tudja, Drozdik Orshi tagja egy Gerillalányok nevű csapatnak New Yorkban, de legalábbis "köze van hozzájuk". Persze ezt nem lehet biztosan tudni, tette hozzá, mert a csoport tagjai nem hozzák nyilvánosságra kilétüket.
Csak annyi tudható róluk, hogy nők, művészek és művészettörténészek, vagyis olyan szakmákban működnek, ahol a férfiaknak kedveznek a hatalmi és pénzügyi viszonyok - viszont nagyon csípős és szellemes akcióikkal válaszra serkentik a képzőművészeti intézményeket.


És magáért beszél az a plakát, amelyiken a Gerillalányok elmagyarázzák, miért jó női művésznek lenni:
"Nem érzed úgy, hogy a siker túl nagy nyomást gyakorol rád és a munkádra.
Nem kell férfiakkal együtt szerepelned a kiállításokon.
Nem érzed bezártnak magad a művészeti világban, hiszen négy helyen is dolgozol szabadúszóként.
Tudhatod, hogy a karriered felívelhet, ha betöltöd a nyolcvanat.
Biztos lehetsz benne, hogy bármit csinálsz, azt mondják rá, hogy nőies.
Nem érzed úgy, hogy megragadtál a teljes állásban való tanításnál.
Láthatod, ahogyan az ötleteid tovább élnek mások munkáiban.
Választhatsz a karrier és az anyaság között.
Nem kell nagy szivarral a szádban fuldokolnod, vagy olasz öltönyben festegetned.
Több időd marad a munkára, amikor a párod ejt egy fiatalabb nő miatt.
Belekerülhetsz a művészettörténeti könyvek sokadik javított kiadásába.
Nem kell zavarba jönnöd, mert zseninek neveznek.
A képed megjelenik a művészeti magazinokban, ha gorillamaszkot viselsz."

Kötete: Individuális mitológia – Konceptuálistól a posztmodernig (Gondolat, Budapest, 2006)
A közölt kép Az Én fabrikálása-sorozat Medikai erotika című részének egyik darabja.

2007. április 26-án volt az Irodalmi Centrifuga vendége.

Drozdik Orsolyáról bővebben a honlapján
Meghívó az estre a folyóiratban
Drozdik Orsolya az ikertornyok katasztrófájáról

Fábián Évi

Fotográfus - nőket gyűjt, analóg technikával, Magyarországon.

Egy idézet, mely jellemzi, bár kicsit elferdítve: Magyarországról, édes hazánkról, ne feledkezzél meg szegény magyar nőkről.

Nos, ő nem feledkezik meg. Nők magyarországon című kötete női portrégaléria: Gordon Agáta és Heves Andrea szövegeivel kísérve nyolcvannyolc nő portréját adta közre.

Szabadúszó fotográfusként portrékat és úti bezsámolókat készít: Ázsia, Észak- és Dél-Amerika, Oroszország, Mongólia és Európa is megelevenedik képein. Digitális technikával készült képei számos internetes magazinban megjelentek már. Női portréit azonban nem ezzel a technikával készítette.

Tiszteli a rituálét: az analóg fényképészet hagyománya segítette közelebb portréi alanyaihoz.

Fábián Évi honlapja